NyitóoldalAlapdokumentumokSzolgáltatásainkGyűjteményKönyvtártörténetIskolai könyvtári világnapAktualitásokBeszerzésekVersenyeredményekHasznos linkekAjánló bibliográfiákKötelező olvasmányokKötelező olvasmányok röviden9. évfolyam10. évfolyamJevgenyij: Anyegin /1823-1831/Petőfi Sándor: Az apostolKatona József: Bánk bánCandide, avagy az optimizmusCsongor és Tünde /1831/BECKETT: Godot-ra várva (1953)Toldi-trilógia11. évfolyam12. évfolyamAjánlott olvasmányokAjánlott olvasmányok rövidenLetöltésekGalériaKépekKapcsolatArchívum
 
Nyitva tartás: Hétfő: 8.00-8.45, 11.40-12.30 Kedd: 8.00-11.45 Szerda: 8.00-10.40 Csütörtök 9.00-12.30 Péntek: 7.45-8.45 Minden nagyszünetben is.

Csongor és Tünde /1831/ Szereplők: Csongor - ifjú hős Kalmár, Fejedelem, Tudós - vándorok Balga - földmívelő Dimitri - boltos rác Kurrah, Berreh, Duzzog -ördögfiak Tünde - tündérleány Ilma - Balga hitvese, Tünde szolgálója Mirígy - boszorkány Ledér - Mirigy csúf lánya Első felvonás Csongor hosszú vándorlás után érkezik egy kertbe, a virágzó tündérfához, amely alatt Mirigy ül összekötözve. Csongornak elmondja Mirigy, hogy éjszakánként a fa csodálatos arany gyümölcsöket terem, ezeket azonban élő ember nem szerezheti meg, éjjel a fa őrzője elalszik, és mire felébred, a gyümölcsöknek nyoma vész. Mirigy mindent megpróbál, hogy elérje Csongornál, hogy megszabadítsa őt, de az ifjú ezt nem teszi meg, így Mirigynek el kell mondania az igazat. A csodafa gyümölcseit a fa ültetője, a szép tündérleány viszi el. Csongor ezután elengedi a csúf Mirígyet, aki boszorkány-hálaképpen megátkozza. "Mirígy Áldjon isten - megbúszúllak -
E jó tétedért - megfojtalak,Csak tehetném - légy szerencsés -
Mint az ördög a papsüvegben."
Csongor mialatt azon tűnődik, hogyan kerülhetné el a delejes álmot, két alakot lát közeledni a fa felé, s hogy ne vegyék észre, elrejtőzik. Az egyik alak a csodálatos szépségű tündérleány, a másik a kísérője, Ilma. Ilma éppen Csongorról mesél Tündének, aki szomorúan hallgatja szavait, hiszen már régóta keresi hasztalan kedvesét, Csongort. Ezért nem is akarja elhinni Ilma szavait, aki megmondja neki, hogy a fa lombjai között Csongor rejtőzik. Tünde szerelme mellé fekszik, és ott várja a csalogány szerelmes dalát. Mirigy azonban rossz szemmel nézi kettőjük boldogságát, Csongor szerelmét saját lányának szeretné megszerezni, ezért levág egy tincset Tünde hajából. Hajnalban Tündének búcsúznia kell. Csongor marasztaló szavai ellenére sem maradhat, csak annyit tehet, hogy biztosítja a fiút szerelméről, és megígéri neki, hogy magányában gondolni fog rá. Csongor reménykedve ígéri szép szerelmének, hogy meg fogja találni. Tünde arra kéri a fiút, hogy soha ne felejtse el őt. "Tünde: Most és többé nem soha.
Csongor, ah ne légy felejtőm.
Hű szerelmem e kebelben,
Mint az általültetett ág,
Mely tavaszt és új napot vár,
Úgy fog várni évről évre,
És örökre nem virítni -
Csongor, ah, az éj múlik,
Végzetemnek űz hatalma.
Tünde búcsút mond, siralmast,
Az örömnek és neked."
Csongor mintha álomból ébred, úgy eszmél magányára, Ilmától próbálja megtudni, hol találhatja meg Tündét Tündérhonban. Ilma először talányt mond, majd ennyi segítséget ad a szerelmes ifjúnak: "Sík mezőben hármas út
Jobbra, balra szerte fut,
A középső célra jut.
Csongor úrfi, jó szerencsét."
Csongor úrfi azonnal útnak indul, hogy megtalálja kedvesét. Útját három ördögfióka keresztezi. Mirigy lányát keresi az erdőben, akit hajdanán rókává változtatott. Most azt tervezi, hogy újra visszaadja neki eredeti alakját, Tünde aranyhajával beborítja, így majd Csongor beleszeret. A róka után indul a harasztba, hogy fellelje leányát. Ilma és Tünde, hogy segítsék Csongort, jeleket hagynak neki az úton, hogy könnyebben rájuk találjon. Tünde és Ilma lábnyomát hagyja a homokban, és Ilma még tesz mellé egy nagy fület is, férje, Balga címerét. Második felvonás Csongor megérkezik a hármas útra, ahol a középsőn kéne folytatnia az útját, de melyik nem közép itt, hisz egymásba összefutnak, és egy csekély ponton nyugosznak. És köztük rengeteg ország és rengeteg tenger. Fellép a hármas útra, ahol három vándorral találkozik, akiktől azt tudakolja, hol találhatja Tündérhont. A Kalmár szerint ott, ahol a pénz, a Fejedelem szerint ott, ahol ő, azaz a hatalom van. Arra biztatja Csongort, hogy álljon be a seregébe és harcoljon az ő oldalán, vagy ha fellelte Tündérhont, ő majd meghódítja és rabságra fűzi minden emberét. Csongor kérdésére a Tudós sem tud válaszolni, szerinte a tündérvilág pusztán egy álom. "Költök világa, szép tündérvilág,
Mi kár, hogy álom, gyermeknek való!
Ébredj föl, vagy, ha még álmodni jobb,
Menj, álmodd vissza, amit álmodtál,
Mert a valóság csalt remény. -"
Csongornak e vándor sem segített, hiszen az egyik mint bálványt imádja a pénzt, a másik romba döntené a világot csak azért, hogy ő lehessen az úr, a harmadik társa a rémisztő magány. Így csak a szerelemben bízhat, hogy majd az segít neki megtalálni Tündérhont. "Oh, szerelem, gyújts utamra csillagot,
S te légy vezérem Tündérhon felé."
Balga akad az útjába, így vándorútjukat együtt folytatják, és Balga szerencsésen fölfedezi az Ilma által hagyott jeleket. Meghallják, amint a három ördögbóka ordít, akik örökségükön, a láthatatlanná tévő paláston, a távolságot legyőző bocskoron, és a csodatévő ostoron marakodnak, hiszen a csodálatos tárgyak csak együtt hasznosak. Csongor elvállalja a döntőbíró szerepét, és furfanggal megszerzi mind a három holmit. "Halljátok szóm. Háromé
E jószágok nem lehetvén,
Egyre kell majd jutnia;
Rakjátok le hát előmbe,
Fussatok föl a hegyekbe,
S aki elsőbb ér ide,
Mind a hármat az vigye."
Balga nem tud elmenekülni, az ördögbak rajta kérik számon, hogy hova tűnt Csongor az ő holmijaikkal. Balga, hogy utolérje gazdáját, azt mondja az ördögfiaknak, megmutatja, hogy hol lakik az ura, de hát miattuk sebesült meg, nem tud menni, így az ördögfiak kocsijukba teszik és úgy viszik Csongor nyomába. "Balga:
...A nagyobb úr én vagyok.
Csongor úrfi rossz lovon ment,
Három lóval én kocsin."
Harmadik felvonás A bokrok között egy gyalogút visz egy palotához; Mirígy jön. A csúf boszorkány meghallja, hogy az ördögbak szekere közeleg, kővé változik, hogy kihallgassa beszédüket. Balga megtalálja Csongort. Ilma és Tünde jön, a tündér tudja, hogy most a Hajnal birodalmában járnak, ahol az a lány, ki szerelmeséhez szól, el is játssza kedvesét. A napnak mindössze egyetlen órájában, mikor a Hajnál egy más ország szélinél mulat, akkor tölthetnek el a szerelmesek egymással egyetlen órát. Meglátják, hogy Balga és Csongor közeleg, Tünde arra biztatja Ilmát, hogy siessenek, és az erdő szélén egy tisztes özvegyasszonynál hagyjanak üzenetet, hogy délben hol találja Csongor Tündét. Tünde engedve Hajnalhon íratlan törvényeinek, megállja, hogy szóra se méltassa Csongort, ezzel kétségbeesésbe kergeti ifjú szerelmesét. Csongor már épp összeomlana, amikor Balga újra felfedezi Tünde és Ilma lábnyomát, és a jelek újra boldoggá teszik Csongort. Mirigy az ördögfiak szekerén jön, és hogy bosszútervét végrehajtsa Csongoron, szövetséget köt az egyik manóval, Kurahhal. Az ördögfi segítségéért cserébe megígéri, hogy segít neki visszaszerezni a Csongor által ellopott varázserejű tárgyait. Csongor tőle fog szállást kérni, hiszen nem is sejti majd, hogy a tisztes özvegy képében Mirigy rejtőzik, Kurrahnak csak annyi a feladata, hogy délben Balga alakjában Csongorral egy kertbe menjen, és ott a tőle kapott por segítségével Csongort elaltassa. Miután Kurrah elmegy, Mirigy találkozik a lányával, akit az erdei hajlékba visz, hogy ott Tünde aranyhajával felékesítve várja Csongort. Negyedik felvonás Mirigy házának udvarán Csongor és Balga jönnek, míg Csongor megparancsolja Balgának, hogy amíg ő elmegy, maradjon itt a ház udvarán, ne menjen sehova. Kurrah a tervnek megfelelően foglyul ejti Balgát, megkötözi és az ólba rejti. A visszatérő Csongort már ő fogadja Balga ruhájában, és Balga beszédét utánozva. Balga az ólból próbál kiabálni, és figyelmeztetni Csongort, de az ifjú nem veszi észre. A házban ezalatt Mirígy kiokítja Ledért, hogyan viselkedjen Csongorral. Kurrah az álomporral elaltatja Csongort, a varázsszer hatására mély álomba zuhan. Tünde kétségbeesve látja, hogy kedvese álomba merülten várja őt. ,Jaj nekem! mit látok ott?
Alva vár Csongor engem?
Aki érte a halálból
Vissza tudnék lelkesedni,
Alva vár-e engem ő?"
Tünde mindent megpróbál, de hasztalan, nem tudja szerelmét felkelteni. Tünde végül feladja hiábavaló próbálkozását, és Ilmával együtt mennek tovább "gyász útjukra". Kurrah felébreszti Csongort, és elmondja neki, hogy itt voltak a tündérek, Csongor az ál-Balgát hibáztatja a történtekért, és azt is tudja, hogy szerelmének immár örökre vége. "Átkozottak gyermeke,
Mindeneknél átkozottabb,
Haj, most merre térjek én?
Oh, az elveszett időt
Melyik isten, melyik ember
Szerzi vissza életemnek?
Elment, mint sebes hajó,
Nyom helyett örvényt hagyó,
Melyben elmém sírja nyílt meg,
S összetépett lelkemé."
A házban tünde aranyhajával felékesítve Ledér Csongort várja, de helyette Balga érkezik, akinek sikerült kitörnie az ólból. Ledér a bolondját járatja Balgával, majd eltűnik. Csongor a házban talál rá szolgájára, akit azzal vádol, hogy ő volt az, aki miatt elvesztette Tünde szerelmét, de rájön, hogy a manók szedték rá, akit ő Balgának hitt, az csak az egyik ördög volt. Csongor rájön, hogy most már minden elveszett, Tündét sose leli meg, az ő sorsa az örökkévaló magányos bujdosás. "Oh, a végtelen világon
Senki sincs boldogtalan,
Én egyedül vagyok az."
Mirigy szövi tovább ördögi tervét
,,...Tünde, Csongor elmenendők
A bereknél, és tanácsot
Tőlem, általam veendők.
És elrontom a szerelmet,
És helyette veszedelmet
Mag gyanánt vetek beléjök,
Hogy magokban vesszenek."
Felkutatja a jövendőt mutató kutat, hogy odacsábítsa Tündét és Csongort. Ilma és Tünde jön a kúthoz, Ilma belenéz és boldog, hogy Balgát látja benne. Ilma örömét látva Tünde is belenéz a kút vizébe. Mirigy gonosz varázslatának köszönhetően Tünde úgy látja Csongort, mint aki mást szeret, boldog egy másik leány oldalán, majd ezt a lányt is hűtlenül elhagyja. Tünde összetörve távozik Ilmával. Mirigy közben egy jóstanácsot ígérő kislány képében a kúthoz csalta. Csongort, majd egy fekete fátyollal borította be a kutat. A kúthoz megérkezik Csongor és Balga. Csongor a jóstól szerelme sorsa felől tudakozódik, és válaszként a kútból egy lányalak tűnik fel, mely Csongornak integetve tovaleng. Mirígy terve beválik, Csongor követi az álmok szülte teremtményt. Mirigy ujjong a sikerén, úgy gondolja, elérte a célját, Tünde aranyfája az övé, szép almája most már neki terem. "Meglön amit, s mint akartam,
Most aranyfa, szép gyümölcsöd,
Szép almád nekem terem.
Meglopom, meg! az lesz dolgom,
S a manókat kergetem."
Ötödik felvonás Tünde és Ilma útja a kietlen tájon át az Éj országába vezetett. Itt él az Éj gyászasszonya, akinél rejtve vannak a jövendők titkai. Az Éjtől tudja meg Tünde, hogy amiért elhagyta hazáját, és a földi szerelmet kereste, örökre számkivetett lett, ezentúl a halhatatlanság, a századok helyett csak órák jutnak neki, rövid gyönyörnek kurta évei. Az Éj parancsára azonnal el kell hagynia birodalmát. Csongor fádhatatlanul követi az álmok elérhetetlen tündérét, mígnem a hármas úrhoz ér, ahol a csábító alak eltűnik. Ura után ment Balga is, aki lebegő étkek nyomában haladt, ám a hármas úton azok is eltűnnek. A kereszteződésnél Csongor régi ismerőseit látja viszont, igaz, némileg megváltozva. A Kalmár összehordott kincseit elvesztette, éhezve, fázva, rongyokban, betegen poroszkál. A Fejedelem, ki egykoron a világ ura volt, akaratának engedelmeskedve várak dőltek, egy intésére országok dőltek romba, és épültek újak, hajdanán hatalmas volt, de hatalma csak magányt adott néki. Most elhagyatva, megcsalatva, árulás és bosszú áldozata lett. A Tudós, aki csak a tudás határáig jutott, most a kétségek tengerében hányódik. Csongor úgy érzi, nyugalmat már csak a magány rejtekében találhat, távol a világ zajától. "El innen a magánynak rejtekébe,
El, ahol ember nem hagy nyomot.
Derűs homályban, szélmoraj között
Az észmerengés búja ott lakik.
Ott álmodoztat ifjú képzelődést
Elmúlt szerelem és meghiúlt remény,
S a szív halála lassú, nem gyötör."
Tünde Ilmával vándorútjuk végén egy kertben pihen meg, és - Ilma tiltakozása ellenére - hervadásra ítéli a férfihűség képét is megtestesítő tündérfát. Mirígy mindenáron meg akarja szerezni az aranyfát, és mivel másképp nem boldogul, tíz körmével akarja kivájni. Közben visszatérnek a manók, a három ördögfi, újra találkoznak, és békét kötnek egymással. Meglátják Mirigyet, és most már együttes erővel Mirígy vesztét akarják, és a boszorkányért cserébe bőséges jutalomra számítanak. A manók a rút banya minden könyörgése és átkozódása ellenére is elfogják Mirígyet. Tünde, aki eddig elrejtőzve állott, most előjön, mindent hallott, most már tudja, hogy gonosz cselszövés áldozata lett, és fényesen megjutalmazza a manókat. Megparancsolja nekik, hogy álljanak őrt, és akit a fa tövében pihenni látnak, azt kötözzék meg. Csongor érkezik a fához, magányosan, reményvesztetten és keserűn, a manók rejtekhelyükből előrohanva megkötözik őt Csongor már végleg feladta a harcot, már csak nyugalomra vágyik, lefekszik a fa tövében és elszenderül, és kedvesének szép szeméről álmodik. Tünde jön a manókkal, és a durva kötelet a szerelem rózsaláncára cseréli az ifjún. Közben Balga és Ilma is újra egymásra talál. Egy kis idő elteltével a tündérfa helyett egy csodálatos palota emelkedik nagy roppanással, Csongor felébred. Nem érti, mi történt vele, hogyan kerül rá a válláról leomló rózsalánc. Tünde és kísérői lefátyolozva jönnek. Tünde egyedül szólítja meg Csongort, aki az őt ért tengernyi szenvedés után már a halált is örömmel fogadná. De a halál nem büntetés annak, ki halni vágy, a fényalak megengedi neki, hogy válasszon a magányos bolyongás és a szerelem között, és félrevonva fátyolát, felfedi magát szerelme előtt. Így végre tengernyi kín és gyötrelem után a szerelmesek egymásra találnak, és a bajoktól távol csendes boldogságban élnek majd. "Csongor, ah, elfárad a szó,
És az ész elégtelen
Elgondolni, elbeszélni,
Amit e megáradott szív
Boldogsága tengerében
Érez és tud, sejt s óhajt.
Jer, nyugodjál e karok közt,
S hagyj nyugonnom karjaid közt.
Háboríthatatlanúl.
Így fogunk mi csendben élni,
S a bajoktól messze lenni;
Hagyd virágzó ajkaidnak
Rám omolni csókjait,
És fogadd el ajkaimnak
Szívből áradt válaszit.
Megzavarhatatlanúl
Így fogunk mi kéjben élni,
S a világgal nem cserélni."
Forrás: Internet
 
Ganz-Munkácsy SZKI és SZI honlapja   Impresszum Oldaltérkép