NyitóoldalAlapdokumentumokSzolgáltatásainkGyűjteményKönyvtártörténetIskolai könyvtári világnapAktualitásokBeszerzésekVersenyeredményekHasznos linkekAjánló bibliográfiákKötelező olvasmányokKötelező olvasmányok rövidenAjánlott olvasmányokAjánlott olvasmányok rövidenLetöltésekGalériaKépekKapcsolatArchívum
 
Nyitva tartás: Hétfő: 8.00-8.45, 11.40-12.30 Kedd: 8.00-11.45 Szerda: 8.00-10.40 Csütörtök 9.00-12.30 Péntek: 7.45-8.45 Minden nagyszünetben is.
Azok a könyvek, melyek a könyvtár polcain szunnyadnak
még nem készek, vázlatosak, önmagukban semmi értelmük.
Ahhoz, hogy értelmet kapjanak te kellesz olvasó...
Üdvözöljük Weblapunkon! Ajánlom a Ganz Ábrahám és Munkácsy Mihály Szakközépiskola és Szakiskola Ganz Ábrahám Székhelyiskola könyvtárának új honlapját minden olyan felnőtt és diák olvasó figyelmébe, akik nemcsak az olvasást szeretik. Weblapunk a bibliotéka alapdokumentumaiban és használatában is segít eligazodni, tájékoztatást ad a legújabb beszerzésekről annotált formában, felsorolja a kötelező és ajánlott olvasmányokat, valamint igyekszik segítséget nyújtani a pedagógusoknak az érettségire való felkészítésben is. Minden érdeklődő számára felkínáljuk azt a lehetőséget is, hogy online módon tájékozódjon könyvtárunk állományáról. Vucskóné Talabér Tünde
könyvtárostanár

Kertész Imre: Sorstalanság A Sorstalanság a legmegrázóbb magyar holocaust-regény. A legjobb magyar elbeszélői hagyományok fontos fejezete: műremek, amelyben egy pusztulásba tartó utazás történetét olvashatjuk, s melyben minden pillanat túlélendő újdonságot tartogat, miközben az utas nyomában szüntelenül ott lohol a fertőzést és lázat lehelő halál. Semmi nem kézenfekvő a regényben, sőt ellenkezőleg, amit megél a főhős és ahogy megéli, az egyfajta furcsa kettősséget rejteget: az olvasó ismeri a megsemmisítő-táborok történetét és dimenzióit, az elbeszélő én viszont nem. Nem kevés viszontagság után 1975-ben jelent meg a mű. A regény elbeszélője és főhőse tehát egy tizennégy éves fiú, Köves György. Apját munkaszolgálatra hívják be, ezzel indul a cselekmény. Ő maga mostohaanyjával él tovább, s Csepelre jár dolgozni egy hadiüzembe. Egyik nap azonban rendőr szállítja le az autóbuszról, és társaival együtt az egyik téglagyárba kísérik. Nemsokára már népes társaság van együtt, és az összegyűjtött zsidókat Németország felé irányítják. Előbb Auschwitz-Birkenauba kerülnek, de Köves György - több társával együtt, akik mind munkaképesnek bizonyulnak - Buchenwaldba kerül. Itt már munkára fogják őket: kora hajnaltól estig dolgoznak a tábor melletti hadiüzemben. Főhősünk rövid idő elteltével egy másik, kisebb táborba kerül át. Itt betegszik meg, és innen szállítják vissza Buchenwaldba, ahol a rabkórházban helyezik el. A regényben végig a főhős beszél, egyes szám első személyben mondja el benyomásait, a rabok illúzióit, majd a lassú fölismeréseket, a túlélés stratégiáit. Számos jellemző figurával ismerkedhetünk meg, s a fogolyélet jellemző mozzanatai bontakoznak ki a regény lapjain. Köves György a buchenwaldi táborba visszakerülve lassan kezd felgyógyulni, s a kórteremben furcsa események zajlanak körülötte. Az egyik nap megszólal a hangosbemondó, mely a tábor felszabadulását adja hírül. A fiú - több magyar társával együtt - útnak indul hazafelé, s viszontagságos út után Pestre érkezik. Apját nem találja, anyját is elveszíti, s hontalanul, az emlékezésről le nem mondva próbál új életet kezdeni. Kertész Imre az európai kultúra legmélyebb, esszenciális jellegű realitásaként ismerte fel Auschwitzot, amikor a diktatúrák folytonosságának realitásából pillantott vissza saját gyermekkorának szép és egyetlen Auschwitzára. Szépírói művének nagy strukturális felismerése, hogy Auschwitzból nézve nem látni Auschwitzot, a diktatúrák folytonosságának szemszögéből viszont úgy látni vissza rá, mintha lenne szép emléke. Diktatúrában minden tudattartalom eleve torzított. Kínos felismerés kontinuitást látni ott, ahol mások legfeljebb civilizációs rövidzárlatot, a gonosz megmagyarázhatatlan művét vagy a véletlen munkáját szeretnék látni. Kertész Imre nem Auschwitz prófétája, nem mások helyett beszél. Regénye bizonyos értelemben beavatás a titoktalanná vált világ titkába: Auschwitzba. Személy szerint ő nem választotta, hanem elszenvedte az igazságot. Így csupán tanúságot tehet róla. Ez a tanúságtétel teremti meg saját írói szava igazságfedezetét, hogy a lehetetlent (Auschwitzot) az irodalom által a lehetségesbe emelje: képes volt megmutatni egy belül átélt, de kifelé elmesélhetetlen világot. Ebben áll az ő szabadító tette, s regénye ilyen értelemben egyetemes jelentőségű. Spiró György írta egyik tanulmányban a regényről: "Valami mást kapunk, mint amit szokványos regénytől, akár lágerregénytől várhatnánk: létfilozófiát, amely szinte már-már az irodalom korlátait is szétrobbantja." Legezza Ilona
 
Ganz-Munkácsy SZKI és SZI honlapja   Impresszum Oldaltérkép